Itthon még nem elérhetők azok a családi költségvetést tervező programok, melyek több bankszámla tranzakcióit figyelik automatikusan. A bankoktól kapott információk alapján úgy tűnik, a közeljövőben ne is reménykedjünk ilyen szolgáltatás indításában. Pedig igény lenne rá.

Néhány banknak van saját honlapján családi költségvetést tervező alkalmazása, több pénzintézet pedig tervezi bevezetni ezt. A bankokhoz intézett körkérdésünkből kiderül, hogy az ügyfeleknek már van igénye hasonló szolgáltatásokra, de a bankok szerint egyelőre elegendőek a meglévők, nincs szükség több bankot átfogó rendszerre. Külföldön már évek óta léteznek olyan programok, amelyek képesek akár több bankszámlát a hozzájuk kapcsolódó kártyatranzakciók alapján követni és rendszerezni. Így a hó végén, függetlenül attól, milyen kártyával, milyen számláról fizettünk, pontosan látható például, mennyit költöttünk benzinre. Itthon még teljesen újak az ennél lényegesen fejletlenebb szolgáltatások is, melyek csak az adott banknál vezetett egyetlen számlát tudják kezelni, idegen bankét nem.

Két ország jár élen a családi költségvetés tervező alkalmazások használatában, Németország és az Egyesült Államok – mondta az Indexnek Vinnai Balázs, a bankinformatikával foglalkozó IND vezetője. Németországban az összes internetes banki rendszernek meg kell felelnie az úgynevezett HBCI-szabványnak. Ennek lényege, hogy minden egyes banki üzenetet ezzel a szabvánnyal kezelnek le és ezt az összes netbank értelmezni tudja. Vagyis az ügyfél lekéri az adatokat, megadja az általa használt alkalmazásnak, és valamennyi bankszámláján történő mozgást le tud követni. Az Egyesült Államokban most már az online oldalak a népszerűek, ezekre töltheti fel az ügyfél az összes információt, illetve egyre több bank csatlakozik ezekhez az oldalakhoz.

Vinnai Balázs szerint itthon egyik út sem tűnik járhatónak, nincsen ilyen közös szabvány a bankoknál és valószínűleg a közeljövőben nem is lesz. Egyes bankok már készítettek saját rendszert, de ezek csak a bankon belüli tranzakciókat képesek kezelni. A következő lépés az lehetne, ha egy, a bankok és az ügyfelek által elfogadott szervezet alkotna egy családi költségvetést tervező alkalmazást, melynek a bankok is szolgáltatnának adatokat, illetve az ügyfelek is bíznának benne.

Saját rendszerek vannak

Magyarországon elsőként a Budapest Bank jött elő egy ilyen rendszerrel 2008 februárjában. Számlaradar névre keresztelt szolgáltatásukkal az ügyfeleik elemezhetik, hogy a számlakifizetések, illetve a bankkártyás vásárlások milyen célt szolgálnak. Havonta hét-nyolcezer ügyfél használja rendszeresen a szolgáltatást, egy olyan kör, amelyik a pénzügyeit tudatosabban kezeli.

Az MKB Banknál tavaly októberben indítottak egy családi költségvetést tervező szolgáltatást. Ez eleinte zárt körben indult, majd november vége óta férhetnek hozzá a lakossági ügyfelek. A bank adatai szerint az online banki ügyfelek húsz százaléka már használta a szolgáltatást. A megelőző négy hónap adatai alapján bekategorizálható a felhasználói tranzakciók átlagosan kilencven százaléka. Az ügyfeleknek lehetőségük van az automatikus csoportosítás pontosítására: például áruházi bevásárlás felbontására élelmiszerrel és háztartási szerekkel összefüggő költésekre, vagy preferenciaszabály megadására, amennyiben az adott helyen a javasolt kategória helyett rendszeresen mást vásárolnak.

A CIB Banknál háztartási költségvetési kalkulátor néven érhető el a szolgáltatás, tavaly indult ez is. A kalkulátor segítségével az érdeklődő által megadott adatok alapján határozható meg, hogy a bevételek és kiadások mellett havonta mekkora összeg marad szabadon. A kiadások rangsorolhatók is annak érdekében, hogy könnyebben el lehessen dönteni, hogy esetlegesen mely kiadásait tudná csökkenteni az elérni kívánt cél érdekében. A bank kutatási alapján azonban az emberek tartózkodóak az ilyen kalkulátorokkal szemben, mert nem szeretik – főként a jövedelmi helyzetükre vonatkozó – adataikat kiadni.

A Raiffesiennél nem a netbankon keresztül, hanem egy külön oldalon van családi költségvetést tervező kalkulátor.

Azoknál a bankoknál, melyeknél még nincs ilyen szolgáltatás, tervezik a bevezetését vagy vizsgálják, érdemes-e bevezetni. Az OTP-nél és az Allianz Banknál még vizsgálódnak, a K&H Banknál tervezik a bevezetését.

Miért nincs?

Az Index információi szerint több olyan hazai vállalkozás van, mely megpróbált egy több bankot átfogó rendszert létrehozni, eddig sikertelenül. Olyan oldal már létezik, melynél kézzel kell felvinni az adatokat, hogy mikor mire költöttünk. Úgy tudjuk a közeljövőben még több ilyen honlap lesz, ahol meg lehet tervezni a családi költségvetést.

A bankok azt állítják, hogy itthon több akadálya is van a hasonló rendszerek létrehozásának és legtöbbször nem a bank ellenállásán, hanem a jogi környezeten bukik az egész. A CIB Bank szerint az adatvédelmi törvények nem teszik lehetővé, hogy külön felhatalmazás nélkül bármilyen adatot kiadjanak a bankok. Felmerül azonban a kérdés, ha az ügyfél regisztrál egy ilyen oldalra és felhatalmazza a bankot, hogy adja át az adatokat a harmadik félnek, akkor miért nem lehet kiépíteni ezt a rendszert.

Az OTP szerint további nehézséget okoz, hogy különböző banki rendszerek különböző adatformátumokat, adatstruktúrákat használnak, ezeket kellene szintetizálni, ha lehetséges. (Erre ugye megoldást jelenthetne a német példa az egységesített szabvánnyal.)

Mindenféle kifogás van

A Budapest Bank tájékoztatása szerint az Egyesült Államokban működő bankoknál jellemzően egyfaktoros beazonosítást használnak, vagyis egy felhasználói név és egy állandó jelszó elegendő az adatok eléréséhez. Magyarországon ezzel szemben jellemzően kétfaktoros ügyfél-azonosítást használnak, ahol a második faktor egy állandóan változó kód, melyet az ügyfél vagy sms-ben kap mobilkészülékére, vagy egy jelszó generáló token állítja elő egyfajta ugró-kódként. Ezen magasabb biztonsági szint viszont technikai akadályt jelent a számlaaggregálási funkciók során, hiszen az adatok begyűjtése több bank irányából nem történhet meg automatikusan - állítja a bank.

Ugyanakkor ez a beazonosítás arra vonatkozik, amikor az ügyfelek lépnek be netbankjukba, az sms-es azonosítás értelmezhetetlen akkor, amikor a banki rendszer szolgáltat adatot a tranzakciókról egy erre felhatalmazott harmadik félnek.

A Budapest Bank szerint további hátráltató tényező, hogy régiónkban a pénzügyi szolgáltatókon kívüli független szereplőkben az ügyfelek kevésbé bíznak meg, így rendkívül nehéz egy ilyen "integrátor" piacra lépése és a szükséges bizalom kiépítése a pénzügyek kezelése kapcsán.

Végül pedig hazánkban az egy ügyfélre jutó bankkapcsolatok száma nem olyan magas, mint a fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országokban. Magyarországon az átlagos ügyfél egy, legfeljebb két banknál vezet folyószámlát, így a bankok szerint nem is jelentkezik tömeges és fizetőképes igény a számlaintegrátor-szolgáltatások iránt.

Az MKB Banknál hasonlóan nyilatkoztak, szerintük az átlagos magyar ügyfél jellemzően továbbra is egyetlen bankkapcsolattal rendelkezik. A több bankkal kapcsolatban álló ügyfelek száma növekszik ugyan, de egy-egy bank számára nagyobb és fontosabb ügyfélkört jelent saját felhasználói bázisa. Ugyanakkor a jövőben elképzelhető egyfajta természetes evolúció a jelenlegi pénzügyi tervező szolgáltatások esetében, amely független, több bankhoz kapcsolódni képes megoldásokkal kecsegtet. Ez azonban nem tisztán technikai kihívás: komoly, gyakran a külföldi példáknál is szigorúbb jogi és biztonsági követelményeknek kell megfelelnie minden efféle fejlesztésnek.

index.hu, 2010. február 25.

A bejegyzés trackback címe:

http://adatvedelem.blog.hu/api/trackback/id/tr121791067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.